Írásbeliség és íráshasználat Urartuban
Absztrakt egy információtörténeti konferencia előadásához
Kelet-Anatóliában Urartu felemelkedéséhez kapcsolódva jelent meg az íráshasználat a Kr.e. 9. században. Mára már egyértelművé vált a kutatásban, hogy az urartui írástudás főként az újasszír íráskultúra talaján alakult ki, különösen az írásrendszer, az uralkodói címek használata és az ideológiai formulák tekintetében. (Az első ismert urartui felirat még asszír nyelven íródott.)
Egy ezzel kezdetben versengő, később azonban inkább csak ezt árnyaló modell azonban az urartui írnoki kultúrát egy hosszabb szíro-mezopotámiai és közép-asszír folytonosságban helyezi el, feltehetőleg a Felső-Tigris vidékének pre-urartui hurri és asszír népességének közvetítésével.
Az írásoktatásra vonatkozó közvetlen bizonyítékok rendkívül korlátozottak: mindezidáig egyetlen iskolai kontextusba helyezhető szöveget ismerünk Ayanisból, és nincsenek közvetlen bizonyítékaink az írásoktatás szervezeti, intézményi háttere tekintetében sem – ugyanakkor a feliratanyagot és annak az uralkodói legitimációban betöltött fontos szerepét tekintve igencsak valószínűsíthető, hogy az oktatás erősen kötődött a palotához.
Bár egyre több bizonyíték kerül napvilágra az agyaglevelek használatára az uralkodói adminisztrációban, a fennmaradt adatok szerint az íráshasználat elsődleges szerepe inkább az uralkodói legitimáció erősítése volt. Összességében leginkább a mezopotámiai ékírás államilag irányított adaptációjának lehet tekinteni, ahol az állami szuverenitás technológiájaként működött – ennek megfelelően az urartui állam eltűnésével az íráshasználat is jóideig eltűnt Kelet-Anatóliából.
